2012. március 26., hétfő

Shh, i'm reading...

lassan listát kell írjak azokról a könyvekről, amiket el akarok olvasni. a baj csak annyi, hogy még arra sincs időm, hogy listát írjak, nemhogy még el olvassam őket...
de....lesz ez még ígyse.....;P(remélem még nyugdíjas korom előtt:)

2012. március 22., csütörtök

Frank O'hara - Having a coke with you

HAVING A COKE WITH YOU

is even more fun than going to San Sebastian, Irún, Hendaye, Biarritz, Bayonne
or being sick to my stomach on the Travesera de Gracia in Barcelona
partly because in your orange shirt you look like a better happier St. Sebastian
partly because of my love for you, partly because of your love for yoghurt
partly because of the fluorescent orange tulips around the birches
partly because of the secrecy our smiles take on before people and statuary
it is hard to believe when I'm with you that there can be anything as still
as solemn as unpleasantly definitive as statuary when right in front of it
in the warm New York 4 o'clock light we are drifting back and forth
between each other like a tree breathing through its spectacles

and the portrait show seems to have no faces in it at all, just paint
you suddenly wonder why in the world anyone ever did them

I look
at you and I would rather look at you than all the portraits in the world
except possibly for the Polish Rider occasionally and anyway it's in the Frick
which thank heavens you haven't gone to yet so we can go together the first time
and the fact that you move so beautifully more or less takes care of Futurism
just as at home I never think of the Nude Descending a Staircase or
at a rehearsal a single drawing of Leonardo or Michelangelo that used to wow me
and what good does all the research of the Impressionists do them
when they never got the right person to stand near the tree when the sun sank
or for that matter Marino Marini when he didn't pick the rider as carefully
as the horse

it seems they were all cheated of some marvelous experience
which is not going to go wasted on me which is why I am telling you about it





2012. március 21., szerda

szó szerint nagy élmény

túlélteeeemm!!!
oké, amúgysem voltak nagy kétségeim afelől, hogy egy véradást túl lehet-e élni, de azért örülök, hogy haza tudtam jönni a két lábamon....
mikor beültem a székbe a tesitanárom karjából éppen akkor húzták ki azt a hatalmas tűt, és akkor így végig futott előttem az életem. ezt persze Lacza bácsi is észrevette, és rögtön fel is ajánlotta, hogy szívesen felpofoz ha elájulnék....már meg sem lepődtem, sőt vártam a megjegyzéseit, de szerencsére nem volt rá szükségem.;P
bár a nővérke szerint fal fehér voltam, én mit sem éreztem ebből. alig akart hazaengedni, attól félt hogy legzúgok a lépcsőn, pedig semmi bajon sem volt.;P
nah mindegy a lényeg,hogy nem bántam meg. köszönöm a közös élmény az osztálytársaimnak. (Ruff Eszternek, Balogh Heninek és Iván Gabinak)
örök élmény az első véradásom!

2012. március 16., péntek

Családi nap

a mai nap együtt voltam a csádommal. klassz volt. apa biciklizni tanította  az öcséimet. Donát meg is tanult két kerekű biciklivel menni. hát elég büszkén feszítettünk a szomszédok előtt....:P de tényleg. ez nagy dolog. az öcsém 4 évesen tud biciklizni.....
aztán közösen csináltunk ebédet, dugig ettük magunkat. nem sorolom fel hogy mennyit és mit ettünk, mert már az olvasásától is felszednétek pár dekát....:P
és egész nap ez a dal megy a fejemben: http://www.youtube.com/watch?v=2MB47tRgWa4
ezt a dalt egy filmben hallottam. azonnali szerelem! :) 'Dear John'. everybody have to watch it!! :)

2012. március 8., csütörtök

london-bondon

ma leteszteltem az öcséimet. képeket mutattam nekik a neten. megmutattam, hogy hova megyek...hát nagyon tetszett nekik. a kedvencük a London eye volt. hát megértem....
lelkesen meséltem nekik a részleteket. térképen megmutattam Lórinak, hogy mennyit kell repülnöm. megmutattam milyen repülővel megyek majd. Donát csak ennyivel kommentálta: Aztaaaaa....
pár óra múlva, mikor megkérdeztem Lórit tudja-e még hova fogok menni...rámsandított és csak ennyit mondott: london-bonodon...

2012. március 7., szerda

Londoooooon!!!

valami nagyon kiárly hírem van!!!!
lehetőséget kaptam, hogy Londonba menjek egy évre badysitternek!
tömören, röviden ennyi! :)

de ez ennél egy több...
megtanulhatnám a nyelvet
önállóságot tanulhatnék
pénzt gyűjthetnék....és még sorolhatnám...

de egy évig nem látnám a családom...azért ez nem piskóta....

nem tudom mi a helyes? éljem az álmaimat, vagy maradjak a jól bevélt hétköznapoknál?
azért London, az mégis csak London, nem?