mosolyogj, ha tudsz!

Beléptem a blogomra és rájöttem, hogy nagyon régen írtam már ide.Valószínű a nagy ihletet vártam...és rá kellett jöjjek az soha nem fog eljönni. Szóval most írok....

Kb. 2 perce nézegettem egy másik blogot, és nagyon megtetszett amit azon az oldalon olvastam és láttam. egy kép, amin csupa szomorú és kétségbeesett arc volt rajzolva. a kép közepén, viszont egy mosolygós arc volt. sugárzott, ragyogott a többi között. a képhez ez a pár sor volt hozzábiggyesztve:

"Ez a kép mindent elárul. Rólam, az élet dolgaihoz való hozzáállásomról...

...és látjátok, hogy csukva van a szeme? Nem azt nézi, ami körülötte van. Nem hagyja, hogy hatással legyen rá a többiek hozzáállása. Ő másképp gondolkodik. Pozitív."

nemrég még én is ilyen kis virító csillag voltam. aztán magam sem tudom miért, de kezdett kialudni a fényem.mostanra már csak, egy halvány fényű csillagocska maradt belőlem. talán mert a sötét égre néztem,és nem a saját fényemre.

szóval vigyázat emberek, ezentúl újra virítani fogok! nem fogom hagyni hogy mások befolyásolják a jókedvemet!!
Ha találkozol velem, és véletlen nem mosolygok, akkor szólj rám!!

Köszönöm r*!

because i said so

 

Csak a bögrék kedvéért

Egy izgalmas szombat margójára

van egy barátom, akinek mindent elmondhatok. ha baj van, ha nincs, mindig meghallgat, és álltalában a válaszai a problémáimra igazak. akkor persze utálom, hogy igaza van, de kis idő után, újra végiggondolva, csak hálát adni tudok, hogy ismerhetem. a minap is ez történt.:

- jajj, annyira szeretnék babázni!!-kezdtem a beszélgetést, miután leütünk a lelátóra.

-akkor miért nem babázol?

- Papa azt mondta hogy előtte mosogassak el, és utána megkaphatom a babát. de én most akarok babázni! szívesen elmosogatok, csak előtte had babázzak!!én elmosogatok, becs'szó, de nekem most babázni kell!!-lovaltam bele magam a gondolatmenetbe.
-szerintem mosogass el. nem hiszem hogy ha Papa odaadná neked a babát, utána elmosogatnál. sőt tuti hogy nem mosogatnál el!!-mondta, olyan higgadtan, hogy zavarba jöttem.
- jajj ne mondj már ilyet. de igenis elmosogatnék!!-ragaszkodtam az igazamhoz.

-biztos vagy benne? legyél magaddal őszinte! elmosogatnál?

- nem lehetne a babával együtt mosogatni??-mondtam kis szünet után, mert rájöttem, igaza van.

- ha a babával együtt mosogatsz, vizes lesz, elázik. aztán előbb-utóbb tönkre megy. nem ajánlom.

-kár......-utálom mikor igazad van.gondoltam magamban.

-én azt ajánlom, mosogass el, és várd meg míg Papa odaadja neked a babát, mikor jónak látja.

-de a baba azt mondta, hogy egész életében arra várt, és most is arra vár, hogy játszak vele! érted?? neki szüksége van rám! muszáj vele játszanom, most rögtön!!-próbálkoztam még egyszer.

-mosogass, és várj.

csönd

-ok.-egyeztem bele.

még beszélgettünk egy darabig. aztán lesétáltunk a lelátóról, és elvegyültünk a tömegben.

Apának és Anyának :)

Képzeljétek, ma Apa és Anya énekeltek Lórinak.úgy kezdődött, hogy Lóri elkezdett hisztizni, hogy neki tea kell, most rögtön. Apáék az ülőgarnitúrán ültek és megpróbálták elterelni Lóri figyelmét az ügyről, a következőkkel: én el mentem a vásárba fél pénzen, tyúkot vettem a vásárba fél pénzen.....Lóri ledermedt,nem igazán van felkészítve az ilyesfajta eseményekre. nagyjából szerintem ez gondolhatta: jé a szüleim teljesen bediliztek, legalábbis valami gyanús velük kapcsolatban. de azért szórakoztatóak...Apa és Anya arca sugárzott, a boldogságtól és az örömtől. kétségkívül élvezték a dolgot.ja és Apa improvizáció gyanánt a fején egyensúlyozott egy kechupos flakont.szóval én nem csodálom hogy Lóri nem tudta hova tenni ezt a dolgot. a szüleim úgy néztek az öcsémre mint mikor egy nagymama az 1. újszülött unokájára néz. kidüllesztett szemek, széles mosoly és olyan selypítés, amit még nem hallott a világ....szóval nagyjából így néztek ki a szüleim az előbb. elég viccesek voltak, de boldognak tűntek. fantasztikus látni ahogy a szüleim jó érzik magukat a családunkban. a hétköznapok sivár, és néha gondokkal teli forgatagában, számomra ez egy nagy csepp lendület volt. köszönöm nektek!!

varázslat