Pócsi Dórinál voltam. Nagyon szép helyen lakik. Egyszer mindenkinek látni kéne az utcát ami tele van rózsaszín fákkal és gyönyörű házakkal. A házuk pedig tele van emlékekkel, régi fényképekkel, és nagyon értékes emberekkel.

 

Természetesen Nutellát vittem neki ajándékba, tudtam hogy ez a kedvence.

Megkaptam a tiszteletbeli vendégpapucsot is....

Elmentünk biciklizni, kávézni, beszélgetni. Nevettünk, sírtunk. Ahogy a jó barátnők szokták....

Fantasztikus húsvéti koncert volt Debrecenben. Dóri is fenn volt a színpadon. A kórus fergeteges volt. Nagyon élveztem ahogy néha egy-egy néger ember hangja kihallatszódott a tömegből. De azért a legnagyobb katarzis talán CSelóczki papa áriái voltak! Cselóczki papa és mama. A Londoni szüleim! Már napokkal elötte tudtam hogy fogok velük találkozni. Olyan nehéz volt kivárni... 

 A hétvége hamar elszállt. Hazafelé Budapesten elmentem a titkos Orczy kertbe. Mezítláb élveztem a jó időt és a szép füvet.(Nah persze, annyira azért nem zöld a fű mint Londonban, de azért ehhez a parkhoz is csak szép emlékek fűződnek.) Közben megettem a drága Pócsiék által elcsomagolt hatalmas mennyiségű ebédet. Utólag is innen üzenem, hogy nagyon finom volt. Annyira szép ez a hely. Nagyon szeretek itt lenni.

I am blessed in deed!