Pócsi Dórinál voltam. Nagyon szép helyen lakik. Egyszer mindenkinek látni kéne az utcát ami tele van rózsaszín fákkal és gyönyörű házakkal. A házuk pedig tele van emlékekkel, régi fényképekkel, és nagyon értékes emberekkel.

 

Természetesen Nutellát vittem neki ajándékba, tudtam hogy ez a kedvence.

Megkaptam a tiszteletbeli vendégpapucsot is....

Elmentünk biciklizni, kávézni, beszélgetni. Nevettünk, sírtunk. Ahogy a jó barátnők szokták....

Fantasztikus húsvéti koncert volt Debrecenben. Dóri is fenn volt a színpadon. A kórus fergeteges volt. Nagyon élveztem ahogy néha egy-egy néger ember hangja kihallatszódott a tömegből. De azért a legnagyobb katarzis talán CSelóczki papa áriái voltak! Cselóczki papa és mama. A Londoni szüleim! Már napokkal elötte tudtam hogy fogok velük találkozni. Olyan nehéz volt kivárni... 

 A hétvége hamar elszállt. Hazafelé Budapesten elmentem a titkos Orczy kertbe. Mezítláb élveztem a jó időt és a szép füvet.(Nah persze, annyira azért nem zöld a fű mint Londonban, de azért ehhez a parkhoz is csak szép emlékek fűződnek.) Közben megettem a drága Pócsiék által elcsomagolt hatalmas mennyiségű ebédet. Utólag is innen üzenem, hogy nagyon finom volt. Annyira szép ez a hely. Nagyon szeretek itt lenni.

I am blessed in deed!

L is for LONDON!

oh, how much i miss this city....

Róka-Móka

Szíriának rám van szükége!

Nagyon sokkoló volt a mai prédikáció a gyülekezetünkben. Tamás Pásztor alaposan beszámolt arról, hogy mi folyik most éppen Szíriában és Iraqban.
Nem az a nehéz hogy ne gondoljak rá, hanem hogy őszintén együtt tudjak érezni ezekkel az emberekkel. Hogy ne féltsem a szívem, hogy hadjam hogy átérezzem a helyzetüket, a fájdalmukat, a félelmeiket. Hogy engedjem hogy a szívem egy legyen közülük és a térdeimen könyörögjek értük a Mindenható Atyához!

 

 

Londoni szépidők....

Nagyon szerettem veled sétálni este a Temzénél, mint mikor nagyon fáztunk, de a St. Paul katedrálishoz még okvetlen elmentünk....

A pillanat mielőtt Bogi bemerítkezik. Felbecsülhetetlen....

All bar one. A hely ahol sokszor megfordultunk, mégsem találtunk egy jó pasit sem (neked)..... :P

Az emlékezetes Tai vega étterem...... :D

.......és a még annál is emlékezetesebb fagyizó!

A karácsonyi vásárokról is te jutsz eszembe,mint ahogy az arcfestésről és a korcsolyázásról is!

Ugye emlékszel erre?? Banános-nutellás palacsinta egyenesen az Oxford Street sűrűjéből!

És bizony....2013 Január közepén, vasárnap este hazafelé, +8 fokban, a 82-es double decker felső emeletén megettünk egy egész doboz fagyit!!!!

De talán a legemlékezetesebb beszélgetéseink a teázókban hangzottak el, ahol igazán közel kerültünk egymáshoz. Nem hiába emlékezem rá vissza hatalmas hálával. Bogi, köszönöm hogy voltál, vagy, és leszel nekem!!! Nagyon hálás vagyok Istennek hogy találkozhattam veled! Nagyon szeretlek, és Nagyon hiányzol!

ui.: Ha zizzencs van odakinn, ne tüdőkabátot és papírcipőt vegyél fel!!

Hello September, nice to see you again!