Második felesége első unokaöccsének, Tihinek azonban nagyon kevés esze volt. Csak mondta, hogy gyűlöli a keselyűket, a valóságban azonban éles csőrük, csupasz nyakuk, kiterjesztett szárnyuk, veszedelmes, görbe karmuk nagy hatást tettek rá.
Egyszer Tihiék lakófája közelében egy keselyű ereszkedett a földre.Tihi szeme csak úgy nyelte az undok madár minden mozdulatát.
Azután minden irányba körülnézett.
Nem látott senkit és így gyorsan dobott neki ennivalót.
Azután, mivel egy benső hang szinte hallhatóan óvta őt a keselyűtől, hangosan rákiáltott a madárra. Heves mozdulatokkal fenyegetve, elkergette.
A következő napon két keselyű jött.Tihi szeme égett, amint a lombokon át fürkészve nézte őket. Szája kiszáradt. Lopva nézett körül, vajon figyeli-e valaki, de most sem látott senkit. Újra dobott ennivalót a gonosz madaraknak, akik vijjogva jöttek közelebb. Hangjuk sértette Tihi fülét.
Nemsokára még több keselyű jött. Egyre közelebb jöttek, mert Tihi ismételten etette őket. Azután olyan hangosan, ahogy csak a torkán kifért és még a messzi tüskebokron is túl is meghallották, rájuk kiabált és kővel dobálta meg őket. megrémültek volna, ha nem szokták volna meg az etetést. Így azonban csak csapkodtak kicsit a szárnyukkal, de ott maradtak.
Tviga, a zsiráf, előnyös helyzetéből, a nagy tövisbokor fölött nézett végig mindezt és szomorúan csóválta meg a fejét. Tudta, hogy aki keselyűket etet, szerencsétlenséget zúdít magára.
Egy hét telt el.
A keselyűk nem maradtak többé tisztes távolságban. Egészen a fa tövéig jöttek és undorító módon ették az eledelt, amit a kis majom titokban ledobott nekik. Tihi elbűvölten nézte őket, bár a félelemtől reszketett a térde.
A következő nap, déli hőségben, az arcátlanul merész keselyűk a buyufa fölött lebegtek. Tihi láthatóan dühösen kergette őket, azok azonban csak vijjogtak és félszeg szárnycsapkodással letelepedtek a fára s vadul kapkodtak csőrükkel az eleség után, amit Tihi ijedten dobált nekik. Fejük felett a magasban más keselyűk keringtek. Egyre több és több érkezett. Ezek is leszálltak és mind közelebb és közelebb nyomultak Tihihez.
Tihi rémültében egy görcsös bottal hadonászott, de ez sem sokat használt. A keselyűk, amelyeket felbátorított, lassan föléje kerekedtek. mind több és több szállt le a fára.
Nyani naplementekor ért vissza a dzsungelből. Iszonyodva látta második felesége első unokaöccsének tisztára lerágott csontjait a család nagy buyufája alatt.
"Ó, ma rosszat fogok álmodni, Nagyember!" - szólt Daudi egyik hallgatója és megborzongott.
"Én is - mondta egy másik, miközben megmarkolta a vastag gyökeret, amelyen ült. Szinte látom csupasznyakú fejüket, amint felém vágnak a csőrükkel.
"Közületek néhányan elmondtátok nekem, hogy tisztátalan gondolatok zavarnak benneteket. A mai történet választ ad erre. Ha ezeket a gondolatokat azzal tápláljátok, hogy nézegetitek, olvasgatjátok, hallgatjátok őket és beszéltek róluk, akkor reátok telepednek és véget vetnek az életeteknek.
Éheztessétek őket és elmennek tőletek. Etessétek őket, akkor egyre szaporodó sereggel jönnek.
sok szívet falt már föl ezeknek a gonosz keselyűknek a csőre."
"Ó - mondta M'gogo félhangosan magának - , ezek a szavak igen erősen érintenek engem.
(részlet A buyufa alatt c. könyvből)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése