oké, amúgysem voltak nagy kétségeim afelől, hogy egy véradást túl lehet-e élni, de azért örülök, hogy haza tudtam jönni a két lábamon....
mikor beültem a székbe a tesitanárom karjából éppen akkor húzták ki azt a hatalmas tűt, és akkor így végig futott előttem az életem. ezt persze Lacza bácsi is észrevette, és rögtön fel is ajánlotta, hogy szívesen felpofoz ha elájulnék....már meg sem lepődtem, sőt vártam a megjegyzéseit, de szerencsére nem volt rá szükségem.;P
bár a nővérke szerint fal fehér voltam, én mit sem éreztem ebből. alig akart hazaengedni, attól félt hogy legzúgok a lépcsőn, pedig semmi bajon sem volt.;P
nah mindegy a lényeg,hogy nem bántam meg. köszönöm a közös élmény az osztálytársaimnak. (Ruff Eszternek, Balogh Heninek és Iván Gabinak)
örök élmény az első véradásom!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése