azt kívánom bárcsak leülhetnénk egy padra, valahol ahol csak a madár jár...sütne a nap, a szél fújná a hajam, a madarak csicseregnének, és rózsaszín tulipánágyások lennének a pad körül. te pedig mellettem ülnél...nem mondanánk semmit, csak egymással szemben, törökülésben néznénk egymás szemébe.
te mosolyognál, én pedig visszamosolyognék. olyan sokáig ülnénk ott, hogy megnőne a hajad, és lekopna a körömlakkom.
és akkor....jah, hogy ezt csak álmodtam?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése