Egy izgalmas szombat margójára

van egy barátom, akinek mindent elmondhatok. ha baj van, ha nincs, mindig meghallgat, és álltalában a válaszai a problémáimra igazak. akkor persze utálom, hogy igaza van, de kis idő után, újra végiggondolva, csak hálát adni tudok, hogy ismerhetem. a minap is ez történt.:

- jajj, annyira szeretnék babázni!!-kezdtem a beszélgetést, miután leütünk a lelátóra.

-akkor miért nem babázol?

- Papa azt mondta hogy előtte mosogassak el, és utána megkaphatom a babát. de én most akarok babázni! szívesen elmosogatok, csak előtte had babázzak!!én elmosogatok, becs'szó, de nekem most babázni kell!!-lovaltam bele magam a gondolatmenetbe.
-szerintem mosogass el. nem hiszem hogy ha Papa odaadná neked a babát, utána elmosogatnál. sőt tuti hogy nem mosogatnál el!!-mondta, olyan higgadtan, hogy zavarba jöttem.
- jajj ne mondj már ilyet. de igenis elmosogatnék!!-ragaszkodtam az igazamhoz.

-biztos vagy benne? legyél magaddal őszinte! elmosogatnál?

- nem lehetne a babával együtt mosogatni??-mondtam kis szünet után, mert rájöttem, igaza van.

- ha a babával együtt mosogatsz, vizes lesz, elázik. aztán előbb-utóbb tönkre megy. nem ajánlom.

-kár......-utálom mikor igazad van.gondoltam magamban.

-én azt ajánlom, mosogass el, és várd meg míg Papa odaadja neked a babát, mikor jónak látja.

-de a baba azt mondta, hogy egész életében arra várt, és most is arra vár, hogy játszak vele! érted?? neki szüksége van rám! muszáj vele játszanom, most rögtön!!-próbálkoztam még egyszer.

-mosogass, és várj.

csönd

-ok.-egyeztem bele.

még beszélgettünk egy darabig. aztán lesétáltunk a lelátóról, és elvegyültünk a tömegben.