Képzeljétek, ma Apa és Anya énekeltek Lórinak.úgy kezdődött, hogy Lóri elkezdett hisztizni, hogy neki tea kell, most rögtön. Apáék az ülőgarnitúrán ültek és megpróbálták elterelni Lóri figyelmét az ügyről, a következőkkel: én el mentem a vásárba fél pénzen, tyúkot vettem a vásárba fél pénzen.....Lóri ledermedt,nem igazán van felkészítve az ilyesfajta eseményekre. nagyjából szerintem ez gondolhatta: jé a szüleim teljesen bediliztek, legalábbis valami gyanús velük kapcsolatban. de azért szórakoztatóak...Apa és Anya arca sugárzott, a boldogságtól és az örömtől. kétségkívül élvezték a dolgot.ja és Apa improvizáció gyanánt a fején egyensúlyozott egy kechupos flakont.szóval én nem csodálom hogy Lóri nem tudta hova tenni ezt a dolgot. a szüleim úgy néztek az öcsémre mint mikor egy nagymama az 1. újszülött unokájára néz. kidüllesztett szemek, széles mosoly és olyan selypítés, amit még nem hallott a világ....szóval nagyjából így néztek ki a szüleim az előbb. elég viccesek voltak, de boldognak tűntek. fantasztikus látni ahogy a szüleim jó érzik magukat a családunkban. a hétköznapok sivár, és néha gondokkal teli forgatagában, számomra ez egy nagy csepp lendület volt. köszönöm nektek!!
van itt valami, amit viszont én nem csodálok cseppet sem: "Lóri elkezdett hisztizni, hogy neki tea kell".
VálaszTörlés;)