learn to love these days

mikor ma felébredtem és ránéztem az órára, hamar rájöttem, hogy elaludtam...kerek 4 percem volt az első órám kezdetéig. szuper!

kirántottam a szekrényből az első pólót, és a legfelső pulcsit. persze csak a suliban vettem észre hogy a pulcsim és a nadrágom színe nem feltétlen passzolnak, sebaj.

gyors fogmosás, és már ugrottam is a csizmámba. kabát és kinn volta az utcán. mire az utca végére értem az eső is esni kezdett, csak úgy heccből. esernyő persze sehol! szóval mire beértem a suliba tiszta víz voltam. a hajam?? inkáb ne említsük....annyi legyen elég, hogy a Tanár nő csak annyit mondott:'jajj szegény...ülj le.'

a nagy rohanásban persze a koffein is otthon maradt, a koncentrációs képességeimmel együtt.  az ötödik órám körül kezdem úgy érezni, hogy a fejem egyre nehezebb lesz, és egy kugli golyóhoz kezd hasonlítani, ami mindjárt lehúz, és ledőlök a forgószékről az osztályterem közepén. de hála istennek ez  nem következett be. röpke 8 óra után szabadultam az iskolából. 

ilyenkor felértékelődik az otthon szó a szótáramban :)

azt hiszem meg kell barátkoznom ezekkel a napokkal is...

manapság ez az album tart életben:

MANDISA-what if we were real

These days