
aztán az jut eszembe, hogy azt mégsem tehetem meg. ilyenkor azt kívánom, bárcsak holnap indulna a londoni gépen.
és mikor ez sem jön be rájövök, hogy szeretnem kell és nem élhetem le ezt a maradék egy hónapot és az életem hátralevő részét) haragban az anyámmal.
ez egészen jól megy addig, amíg benn gubbasztok a szobámban.
aztán találkozunk.
és kezdődik minden elölről.
azt hiszem erre mondaná Lorelai Gilmore azt, hogy 'egy lépést előre, ötezret hátra'...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése