egyszer a nagymamám azt mondta,hogy én egy torta vagyok.furcsán néztem rá, mire gyorsan magyarázni kezdett.egyszerűen csak pár mondat, de nagy hatással volt rám."ha együtt 'jársz' egy fiúval és megengeded neki, hogy megfogja a kezed, akkor oda adtál a fiúnak egy darabot a tortádból. ha elmondod a titkaidat neki, megint megetettél vele egy darabot. mindig gondolj arra: mit fogsz feltálalni esküvői torta gyanánt?"
a tortát nem lehet újrasütni. nem lehet visszapótolni. egyetlen szelet is ebből a tortából sokat jelenthet. vajon ki vágyik egy olyan tortára aminek hiányzik a közepe, vagy épp a fele...
képzeld el: nagy lelkesedéssel neki állsz tortát sütni.előveszed édesanyád régi receptes könyvét, kikeresed belőle a legfinomabb dupla csokis torta receptjét. előveszed a hozzávalókat és elkezdesz sütni. nagy hévvel méred ki a lisztet és olvasztod a csokit. miután kivetted a sütőből, türelmetlenül várod, hogy kihüljön és kettévághasd, megtölthesd a világ legfinomabb csokis narancsos krémjével majd bevond a tortát narancsos fondanttal. végül kidíszíted. majd elmosogatsz, feltörlöd a pultról a kiszóródott lisztet és sütőport.
és ezután? rögön neki is állsz a villával meg a nagy késsel? vagy talán kiállsz az utcára és szétosztod a kóbor kutyáknak meg a járókelőknek?
NEEEEEM!
én inkább berakom a hűtőbe, és megvárom míg hazaér.
és hogy ki ad ehhez erőt nekem? Papa.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése