Ami még nemrég dalra hangolt,
Dalra nem ihlet már soha,
Illúzióbontóan eljött
Az alsószoknya alkonya;
Suhogásán nem fog dobogni
Hevülő szivünk, fájdalom!
─ Most írom az alsószoknyáról
Utolsó, búcsuzó dalom.
Bár nem sokat láttunk belőle,
Elég volt egy keskeny szegély,
Hogy a fejét már elveszítse
Egy-egy tüzes vérü legény.
Utána sokszor elbolyongott
Egy kilométert is. Csodás,
Hogy elbüvölt néha bennünket
Az alsószoknya-suhogás.
Óh! mit vétett az alsószoknya,
Hogy eldobják kegyetlenül,
Száműznek már minden magasztost,
Amin az ifju-szív hevül?
Nem volt talán nemes hatása?
Vagy így kivánja a morál?...
─ Mennyi kínos, nyugtalan kérdés,
Azt sem tudom, fejem hol áll...
Az alsószoknya suhogása,
Miként egy szép dal, elrepül,
Az alsószoknya suhogásán
Ifjú-szív többé nem hevül;
Ami még nemrég dalra hangolt,
Dalra nem ihlet már soha...
A poézis vesztét jelenti
Az alsószoknya alkonya.
Magyarórán az volt a feladat, hogy ki kell választani egy Ady verset, megtanulni, és megmagyarázni a tanárnak, miért pont ez a verset választottam.Hát valami ilyesmit mondtam:
Azért ezt az Ady verset választottam, mert egyetértek vele. A társadalom sokat vesztett, azzal hogy olyan divatot teremtett amibe az alsószoknya már nem fér bele.
Nagyon tetszik benne az, ahogy érzékelteti benne az akkori kor erkölcsét. Bámulatos.Fájdalmas volt rájönni, és kimondani, hogy abban az időben az volt a szenzáció, az alsószoknya. És ma? Ma miért nem hoz senkit lázba az alsószoknya? Valószínű azért mert már senki sem hord olyat...
Harmadrészt azért tetszik ez a vers mert hatással volt rám.Amikor a verset olvastam, egy hatalmas bálterem jelent meg a szemeim előtt. Hatalmas csillárok lógtak a plafonról, a parketten egy tucat ember táncolt. A nők habos-babos, csupa-csipke hatalmas abroncsos szoknyákat viseltek, a férfiak pedig frakkot. Lágy zene szált a teremben, s az emberek bájos tekintettel csevegtek egymással.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése