"Alig indultunk el, Kovács Kati a húrok közé csapott, s felzengett a hét nagy slágere: "Életem csak kegyelem, önérdemem nincs..." Egyetlen gond az volt, hogy az "önérdemem" szó nem sokat mondott a gyerekeknek, így már második éneklésre "önérzetem" lett belőle.
Ami meglehetősen érdekesen hangzott, főleg a nagy kamaszok szájából."
Életem csak kegyelem, önérdemem nincs.
Életem csak kegyelem, önérdemem nincs.
Veled vagyok naponta, kezeidet megfogva,
Te csak bízzál karomban!-mondja az Úr, mondja az Úr,
Valad vagyok nponta kezeidet megfogva,
Te csak bízzál karomban!-mondja az Úr.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése