Felketem reggel, dél felé, és elmentem hajatmosni. közben azon gondolkoztam mi lenne ha a "szőke hercegem" itt lenne velem, és rámmosolyogna. jókedvel indultam le a konyhába, hogy egyek valamit.apukám öklendezésre hasonlító köhögése fogadott.
-jól vagy apa?- kérdeztem.
apa nem válaszolt csak bólogatott.csak bambulni tudtam kerek szemekkel .mi történt? apa nem szokott beteg lenni, nem szokott ilyet csinálni! akkor eszembe jutott,hogy néhány hónappal ezelőtt hugom azt mondta hogy talált apa kocsijában egy doboz cigit.akkor persz elutasítottam: az mi apukánk??viccelsz Johi??hogy gondolhatsz ilyet?
de most kezdett valósággá válni. eszembe jutott a cigiszag, ami apa pulcsijából szokott áradni néhanapján. a következő pillanatban agyam újabb ellenkezésbe fogott: hogy gondolhatsz ilyen Edina? apukád soha nem csinálna ilyesmit! stb.....ám nem segített.nem tudtam lenyugodni. Johinak igaza volt. apa cigizik. hogy mi? leírni is rémes! az én apukám??miért?hogyan? de akkor ez azt jelenti,hogy apa titokban, dugiban cigizik?
mindig is tudtam hogy sok mindent nem tudok a szüleimről, de nem gondoltam volna hogy, még titkolóznak is.nem tudom már eldönteni anyukám vagy apukám áll messzebb tőlem. mikor kicsi voltam apa volt a példaképem. ám ahogy egyre idősebb lettem egyre többet és nagyobbakat csalódtam apában. mostanra elértem oda hogy néha zokogni tudnék, mikor rá gondolok. persze ez nem azt jelenti hogy, nem szeretem, vagy ilyesmi. sőt! őt szeretem legjobban a világ összes férfia közül!
a következő pillanatban sarkon fordultam, és visszamentem a szobámba.