a mai magyarórán a tanárnő gondolatai emlékeztettek engem egy kedves emlékemre. mintha csak a saját gondolataimat írta volna fel a tanárnő a táblára. teljesen elképedtem! gondoltam hátha másnak is tetszik, ígyhát ide is bemásolom...nah jó nem mindennel értek egyet, és nem mindent úgy képzeltem el mint a tanárnő, de sok közös van benne.. pl.:tér, pad, gerbera, én, ő, este...
Van egy tér. Van egy fa. A fa a téren van. A fa középen van. Én vagyok. Te vagy. Én várok. Te jössz. Este jössz. Csinos leszel. Van egy pad. A pad a fa alatt van. Én a padon ülök. Van gerbera. A gerbera piros. Van kéz. A kéz az enyém. A virág a kézben van.
kicsit furcsa hogy ennyire tő mondatokból áll az egész szöveg, de szerintem van benne valami különleges. talán az hogy mindenki úgy színezi ki ezt a történetet ahogyan csak akarja.
hát azt hiszem elmondhatom, hogy én szeretem a színeket....szóval a mai magyarórán visszameredtem a múlta, a nyárba, egy bizonyos táborba.....
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése